Amikor
a család valamelyik tagja krónikus betegségben szenved, a családi
egyensúly és a harmonikus családi élet is felborulhat. A betegség
megváltoztatja a családtagok szerepét, feladatait, felelősségét,
átalakítja a család belső szerveződését és határait. A betegség negatív
hatással van az énképre, az önértélelésre, és kisebb-nagyobb mértékben
ront a fizikai megjelenésen és aktivitáson is. Elsősorban a beteg,
de a többi családtag jövőképe is bizonytalanná válik, és nehéz lesz a
jövőre vonatkozó terveket kialakítani.
Az érzelmek terén
megjelenik a szorongás, az aggodalom, a kilátástalanság és a
depresszió. A családtagok, mialatt a saját érzelmeikkel és
aggodalmaikkal kűzdenek magukban, megpróbálnak maximálisan helytállni
és erős támasznak mutatkozni. Ez az igyekezet sokszor erejükön felüli
teljesítményre sarkallja őket, ám testi-lelki értelemben súlyos
stresszhatást is jelent.
Ebben a helyzetben a külső, szakszerű
segítség azért lehet hasznos, mert segíti feldolgozni azokat az
érzelmeket, amelyek belülről emésztik a segítő családtagokat, de talán
még önmaguknak sem merik bevallani ezeket. A bűntudat, a harag, a
szorogás és a depresszió átdolgozását könnyíti meg a tanácsadó,
akinek kiemelt feladata még, hogy segítséget adjon a családi rendszer
működésének helyreállításában, különboző problémamegoldó technikák
elsíjátításában is.