Ez az érvényes, 1993-ban készült Etikai Kódex,
amelynek aktualizálása jelenleg folyamatban van.
1. A pszichoterapeuták nem különböztetnek meg, és nem
utasítanak vissza faji, nemzetiségi, vallási és egyéb okok miatt senkit, aki
kezelésre jelentkezik.
2. A pszichoterapeutáknak biztosítani kell a páciens
számára a szabad terapeuta választást, és a
pszichoterápia önkéntességét.
3. A pszichoterapeuták biztosítják, hogy a kezelés
során olyan módszereket alkalmaznak, amelyek a páciensek számára mind rövid,
mind hosszú távon minimálisra csökkentik a lehetséges ártalmakat és
maximalizálják az előnyöket.
4. A pszichoterapeuták a kezelés megválasztásánál
figyelembe veszik a lehetséges alternatívákat: a várható eredményességet, a
kezeléssel együtt járó kényelmetlenséget, a kezelési időt stb.
5. A pszichoterapeuták megbeszélik pácienseikkel a
terápia célját, és megállapodást kötnek velük. Újabb megállapodást kötnek, vagy
a kezelést befejezik, vagy más pszichoterapeutához küldik
a pácienst, ha a terápiás célok az ésszerű időhatáron belül nem teljesülnek,
vagy a folyamat nem a terápiás célnak megfelelően alakul. Mivel gyerekekkel
végzett terápia esetén a gyermekkel a terápiás cél csak részlegesen
tisztázható, a megbeszélésbe szükséges a szülőket is belevonni.
6. Amennyiben a pszichoterapeuták és a páciensek
közötti megállapodás részét képezi a terápia díja, úgy ennek összhangban kell
lennie a mindenkori, a szakmában elfogadott díjazással. Erről a pácienst
tájékoztatni kell. Gyermek esetében az esetleges díjazásról a megállapodás a
szülőkkel történik, ennek tényéről azonban célszerű a
gyereket is tájékoztatni.
7. A pszichoterapeuták elfogadják a páciensek azon
jogát, hogy életkoruknak és állapotuknak megfelelő döntéseket hozzanak, de
ezzel egyidőben teljes szakmai tudásukkal és
felelősségükkel mérlegelik pácienseik helyzetét és döntéseit, és erről a
terápia által biztosított keretek figyelembevételével tájékoztatják a pácienst.
Gyerekek esetében is tiszteletben tartják a gyerek motiváltságát, de figyelembe
veszik döntőképességük, betegségbelátásuk és problémalátásuk korlátozott
voltát.
8. A pszichoterapeuták vállalják, hogy a kezelést
akkor kezdeményezik, ha tervezhetően végigviszik és befejezik. Amennyiben a
terapeuták valamilyen okból erre mégsem képesek, vállalják, hogy pácienseikkel
ezt időben közlik, a kezelést nem megszakítják, hanem a pácienst másik
terapeutának a kezelési szempontok figyelembevételével átadják.
9. A pszichoterapeuták vállalják, hogy a kezelést
dokumentálják, amelyben szerepel a kezelés megkezdésének és befejezésének
ideje, valamint az egyes terápiás ülések időpontja és időtartama, a kezelés
indikációja, a pácienssel kötött megállapodások, adott esetben a kezelés során
esedékessé váló orvosi vagy klinikai pszichológiai vizsgálatok eredménye,
illetve a korábbi kezelések, betegségek adatai, a kezelés során esedékes
szakmai vagy interdiszciplináris konzultációk eredménye, a páciens
továbbküldése más orvoshoz vagy más kezelésre.
1. Ha a pszichoterapeuták csak klinikai vizsgálat
céljából látják el pácienseiket, akkor ezt világosan közölni kell velük.
2. A kezelés megkezdésekor a pszichoterapeuták
megfelelően tájékoztatják pácienseiket a terápia céljáról, a választott
módszerről és az alternatív kezelési lehetőségekről. Ha a kezelés nem
elfogadott és kipróbált módszeren alapul, hanem a terapeuta saját kísérleti
próbálkozása, ezt közölni kell a pácienssel.
3. A gyerekterápiáknak nemcsak a gyerek, hanem
részlegesen a szülők is alanyai, emiatt a terápiás szerződést mind a gyerekkel,
mind szüleivel meg kell kötni. A gyerek egyetértése nélkül nem lehet vele
pszichoterápiát végezni. A serdülőnek el kell ismerni azt a jogát, hogy
önállóan, szülői beleegyezés nélkül szerződhessen a terapeutával.
1. A pszichoterapeuták elfogadják, hogy képzettségüket
nem maguk ítélik meg.
2. A pszichoterapeuták felismerik és betartják
kompetenciájuk határait, mind a hivatalos képzés, mind a szakmai tapasztalat
terén. Csak olyan pszichoterápiás tevékenységet végeznek, amelyre megfelelő
minősítéssel és kompetenciával rendelkeznek. Ha olyan esettel kerülnek
kapcsolatba, amely meghaladja kompetenciájukat, vállalják, hogy megbeszélik az
esetet egy olyan kollégával, aki rendelkezik a szükséges képzettséggel.
Amennyiben vállalják a páciens kezelését, vállalják és biztosítják a folyamatos
szupervíziót.
3. A pszichoterapeuták a tevékenységükkel kapcsolatos
személyes problémák vagy konfliktusok esetén szakmai segítséget kérnek,
amennyiben az várhatóan segíti őket munkájuk eredményesebb folytatásában.
4. A pszichoterapeuták elfogadják, hogy a hivatalos
képzés befejezése után szakmai tudásukat továbbfejlesztik, s erőfeszítéseket
tesznek, hogy tudásuk naprakész maradjon. Törekednek a legújabb kutatási
eredmények és gyakorlati ismeretek megismerésére és elsajátítására. Részt
vesznek formális és informális oktatásban és oktatási, tanulási ismeretek
elsajátításában.
1. Azok a pszichoterapeuták, akik szupervíziót
végeznek vagy formális képzésben résztvevőkkel, vagy más szakmabeliekkel
foglalkoznak, igyekeznek ezen személyek szakmai
fejlődését elősegíteni, bátorítani.
2. A szupervizorok
felelőssége, hogy meghatározzák a szupervíziós kapcsolatot, világosan
tisztázzák a szupervíziós szerep és a kapcsolat határait.
3. Azok a pszichoterapeuták, akik multidiszciplináris
környezetben dolgoznak, igyekezzenek kapcsolatot tartani kollégáikkal,
tájékoztatni őket döntéseikről, konzultálni velük.
4. A pszichoterapeutáknak, ha az eset szükségessé
teszi, a kezelés előtt és során konzultálniuk kell más szakemberekkel a
probléma olyan aspektusairól, amelyek meghaladják a szakmai kompetenciájukat.
5. A pszichoterapeuták nem követelhetnek, illetve nem
fogadhatnak el kollégáktól külön honoráriumot azért, mert pácienseket az illető
terapeutához irányítanak.
1. A
pszichoterapeuták csak a páciensek engedélyével és beleegyezésével
használhatják oktatásra, publikálásra és több ember előtt történő bemutatásra a
páciensekről szóló klinikai vagy bármely anyagot, információt és megfelelő
lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy a páciens személye, adatai ne
legyenek felismerhetők.
2. A pszichoterapeuták, ha videót, filmet vagy egyéb
felvételt készítenek, a pácienstől írásos beleegyezést kell kérni, amelyben
részletezik, hogy vajon a felvétel megmutatható-e: a/ más szakembereknek,
b/ egyetemi hallgatóknak, c/ laikus közönségnek.
3. Ha a páciens esete publikálásra kerül, a személyes
részleteket olyan minimálisra kell csökkenteni, amely még szükséges és
elégséges az eset leírásához.
4. A páciensekről szóló iratokat, feljegyzéseket,
videó és magnószalagokat, információkat (pl. számítógép) olyan helyen kell
tárolni, vagy letétbe helyezni, amely a lehetőségekhez képest a
legbiztonságosabban védi ezeket az anyagokat, információkat az illetéktelen
hozzáférés elől.
5. A pszichoterapeuták csak pácienseik előzetes
hozzájárulásával adnak ki bármiféle információt pácienseikről. Kivételt képez,
ha az információ ki nem adása teljes bizonyossággal nagyfokú életveszélyt
jelent bármely egyén, vagy igen nagyfokú veszélyt a társadalom számára. Ebben
az esetben csak az érintett személyt és az illetékes családtagokat, hivatásos
szakembereket, illetve illetékes hatóságokat lehet értesíteni (pl. közvetlen
öngyilkossági veszély, gyilkossági kisérlet konkrét
terve, merénylet stb.).
6. Gyermekterápia esetében, mivel azt a gyermek
környezetében élő felnőttekkel együttműködve lehet csak végezni, a gyerek
titkait maximálisan tiszteletben tartva a terapeuta konzultálhat a szülőkkel,
pedagógusokkal stb.
1. A
páciensek formális beleegyezését kell kérni a terapeutának, ha kutatás
részeként megteszteli, vagy interjút készít velük. Világossá kell tenni a
páciensek számára, ha ezeket az eljárásokat nem közvetlen terápiás célból
végzik. A kutatásba bevont gyerekpopuláció nem kompetens a részvétel felől
dönteni, ezért a szülő vagy gondviselő beleegyezését is ki kell kérni.
2. A pszichoterapeuta kutatók törekedjenek arra, hogy
a tárgyhoz tartozó törvényeket ismerjék, illetve a humán kutatásokkal
kapcsolatos jogszabályokat és szabályozókat vegyék figyelembe.
3. A pszichoterapeuta kutatók felelősséget vállalnak
azért, hogy kutatásaikban az Etikai Kódexnek megfelelően járnak el.
4. A pszichoterapeuták egyértelműen meghatározzák,
hogy a kialakult publikációs gyakorlat figyelembevételével mások milyen
mértékben és arányban járultak hozzá egy adott publikációhoz.
5. Azok a pszichoterapeuták, akik könyvek, cikkek vagy
olyan egyéb anyagok szerzői, melyek közkézen forognak, vagy kiadásra kerülnek,
kötelesek pontosan idézni, illetve pontosan megjelölni, hogy az eredeti idézet,
gondolat, eredmény kitől származik.
6. Publikációk esetén a pszichoterapeuták igyekezzenek
az észszerűség határain belül meggyőződni, hogy a kiadók, illetve egyéb
szervezetek az anyagokat megfelelően kezelik és az erről szóló hirdetések,
kiadványok, egyéb információk pontosak, tárgyszerűek.
1. A
pszichoterapeuták a terapeuta-páciens kapcsolatot nem használják személyes
előnyök szerzésére, politikai, vallási célok elérésére, üzleti érdekek
kiaknázására, elkerülik a szexuális érintkezést.
2. A pszichoterapeuták csak addig folytatják a
terápiás kapcsolatot pácienseikkel, ameddig az ésszerű és a páciensek a
terápiás változást tekintve ebből profitálnak. Világos különbséget tesznek a
személyes és a szakmai kapcsolat között.
3. A gyerekterapeutákra fokozottan érvényes, hogy nem
élhetnek vissza a gyerek kiszolgáltatottságával és csábíthatóságával.
1. A pszichoterapeuták nyitottak a páciensek, a
diákok, a képzésben résztvevők, a közösségek és a közvélemény számára.
Igyekeznek fellépni a pszichoterápiával kapcsolatos inkompetenciák és a
pszichoterapeutákkal kapcsolatos esetleges dehonesztálással szemben.
2. Pszichoterapeuták csak pszichoterapeuta képesítés
vagy szakvizsga birtokában nevezik magukat pszichoterapeutának.
Módszerspecifikus képzettségüket a szabályozással és képesítéssel összhangban
tüntetik fel. A feltüntetett módszerspecifikus képzettségnek összhangban kell
állnia a vonatkozó rendeletekkel és a nyilvánosságra hozott szakmai névsorral.
3. A pszichoterapeuták képesítésüket sem direkt, sem
indirekt módon nem mutatják magasabbnak, pl. a pszichoterápiát kevésbé ismerő
más intézmények felé, vagy más irányú képző programok részeként.
4. A pszichoterapeuták kötelesek biztosítani, hogy az
alkalmazásukban állók szakmai minősítése és munkája megfelel a pszichoterápia
szakmai követelményeinek.
5. A pszichoterapeuták elismerik, hogy a
pszichoterápiás hivatás többféle pszichoterápiás iskolán és módszeren alapul.
Készek az iskolák, módszerek közötti konstruktív és kritikus
tapasztalatcserére, tiszteletben tartva egymás irányzatait, terápiás felfogását
és személyét. Nem igyekeznek előnyre szert tenni egy másik irányzat háttérbe
szorításával. Viselkedésüket egyás iránt szakmai
lojalitás, tolerancia és együttműködés jellemzi. A pszichoterápiás hivatást
együttesen képviselik.
6. A pszichoterapeuták vállalják, hogy más
pszichoterapeuták által megsértett etikai szabályokról az érintettet
tájékoztatják, visszajelentést adnak, illetve a megfelelő szakmai (etikai) fórumo(ka)t értesítik. A visszajelentésre és az értesítésre is az
etikai szabályok a mérvadók, a szakmai titoktartás figyelembevételével.
7. A pszichoterapeuták érdekeltek a pszichoterápiát
érintő törvények, vagy azok hiányának a közvélemény részére történő ismertetésében.
8. A pszichoterapeuták kijelentik, hogy a szakmai
tevékenység a szakemberekre és a páciensekre terjed ki, de törekednek arra,
hogy a tevékenységek megtervezésébe, gyakorlati megvalósításába és a
szakemberek szabályozásába a nyilvánosságot - a körülmények adta határokon
belül - bevonják.
1. A pszichoterapeuták nem alkalmaznak hamis vagy
félrevezető hirdetéseket, a hirdetésekben elkerülik a félreértelmezhetőséget.
2. A pszichoterapeuták a lehetőségekhez mérten
elkerülik, hogy hirdetés útján toborozzanak pácienseket.
1. Az Etikai
Kódex érvényessége kiterjed minden pszichoterápiát végzőre.
2. A Pszichoterápiás Tanácsban képviselt szakmai
szervezetek az Etikai Kódex követelményeit oktatási, tudományos és
szakmaképviseleti tevékenységükben tagságuk és a képzendők felé érvényesítik.
3. Az egyes pszichoterápiás szaktársaságok a
Pszichoterápiás Tanács által elfogadott jelen Etikai Kódexet módszerspecifikus
szempontú mellékletekkel látják el. Vállalják, hogy a mellékletek a közös
etikai kódexet alapul véve készülnek és, annak mellékleteként, nyilvánosságra
kerülnek.
4. A pszichoterapeuta Etikai Kódexet annak
mellékleteivel együtt elfogadás után a Pszichoterápiás Tanács tartja nyilván.
Módosítása, kiegészítése a Pszichoterápiás Tanács feladata.
Ezt az Etikai Kódexet a
Pszichoterápiás Tanács egyhangúlag elfogadta 1993.
februári ülésén.